Ezt a vonaton írtam, hazafelé (febr. 26.).
A február elég felemásan telt. Már nagyon hiányoznak az otthoni dolgok, de ha meg arra gondolok, hogy már nem fogunk többet együtt lenni azokkal, akikkel egyébként szinte minden nap találkoztam, akkor az elég szomorú volt.
Lementek a vizsgák is, volt, ami elég könnyű volt, és volt olyan is, ahol csak néztünk nagyokat, hogy mégis mi köze van a kérdéseknek a tananyaghoz. A végére azért eléggé elfáradtam. Múlt héten szerdán kezdődtek az Abschiedsparty-k, az akkori heimbarral. Hát igen, ezek a bulik kicsit olyanok voltak, mint az egész február: tök jó, hogy még együtt vagyunk és együtt bulizunk, de azért mégiscsak búcsúbulik már. Pénteken volt az utolsó Klausurom, utána elmentünk a Garage-ba. Nagyon jó buli volt, sok emberrel, de hát volt ott is olyan, akitől el kellett búcsúzni. Terveztünk, hogy összehozunk még egy Stammgruppét (a kezdeti négyesünkkel), mert Pavel már szombaton utazott haza, de ez nem jött össze. Azért az jó, hogy október után már nagyon ritkán volt olyan, hogy mind a négyen egyszerre ott lettünk volna valahol, de pont utolsó előtti héten volt egy brazil buli, ahol ez mégis megtörtént! :D Szóval azért valamennyire elbúcsúztunk így is egymástól.
Most vasárnap Kölnbe mentünk, elég érdekes volt a szervezés, leginkább, mert nem volt megszervezve. Az egész még januárban kezdődött, amikor Vikivel ültünk Sebastian egyik igen érdekfeszítő óráján, és kitaláltuk, hogy február végén elmegyünk a kölni karneválra. El is kezdtük szervezni a dolgot, de aztán az valahogy útközben elakadt. Utána egy másik csaj is elkezdte szervezni, de ő sem jutott túl soká vele. Így aztán úgy állt a dolog, hogy megvolt a nap, amikor megyünk, a vonat adott volt, mert csak egy vonattal érdemes menni, de aztán hogy ki megy, és mikor hol találkozunk az már elég döcögősen alakult. A fő gond az volt, hogy a vonat vasárnap reggel 7-kor indult, de SB-ben a buszok csak 8-tól járnak, tehát maradt a taxi, amire aztán megint szervezkedni kellett, hogy lehetőleg minden kocsi tele legyen, aztán kérdés volt, hogy ki kivel és hol találkozik, szóval kellően bonyolult volt, de a végén mégiscsak sikerült mindenkinek odaérnie. Az út elég hosszú volt, négy és fél óra, nah de hát a karnevál!!! Egyébként megérte, a vonaton kifestettük magunkat, de már ott is találkoztunk mindenféle jelmezes emberrel. Hihetetlen látvány fogadott bennünket már az állomáson, mindenki beöltözve, nagyon színes kavalkád volt. A legviccesebb az volt, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy ki igazi rendőr, és ki az, aki csak annak öltözött. :D
A csoport két részre szakadt elég hamar, volt egy olasz csoport, meg voltunk mi (Viki, Barbi,-magyarok Michail-grúz; Giovanni-olasz; Filip-bolgár), de így jobb volt, könnyebben lehetett mászkálni. Vasárnap volt a felvonulás, az iskolák és egyéb csoportok (pl. tánccsoport) vonultak fel, minden csoport v.milyen téma szerint beöltözve, és közben édességeket dobtak az embereknek. Hihetetlen mennyiségű cukorral tértünk haza. Mi olyan két órát maradtunk egy helyen, ahol vonultak előttünk (közben persze esett az eső, de ez kit érdekelt :D), aztán már nagyon megéheztünk, és már a csokikat sem tudtuk hova tenni, úgyhogy elmentünk inkább enni, egyébként kb. három órás lehetett, mire egy ponton átvonultak.
Egyébként még megnéztük a dómot (nagyon szimpi volt, hogy ott van az állomás mellett :D), egy kicsit sétáltunk az óvárosban és a Rajna-parton, utána beültünk egy kávézóba (ahol inkább söröztünk-teáztunk :D). Szóval igaz, hogy összesen kilenc órát utaztunk és csak hat és felet voltunk ott, de akkor is megérte. Visszaúton olyan jókat beszélgettünk Vikivel. J
Hétfő nyugisan telt, lelkileg készültem a pakolásra, este Gosiáékkal moziba mentünk (Nem kellesz eléggét néztük meg), vicces film, csak időnként túl gyorsan beszéltek benne.
Kedden Vikivel és Filippel elmentünk Völklingenbe, van ott egy acélkohó, ami már nem üzemel, hanem a világörökség része, és látogatható (kedden délután ingyenes :D ). Háááááttttt, elég érdekes volt. Egy nagyon koszos gyár, de hatalmas, és volt interaktív kiállítás is, szóval tényleg érdekes volt, jól éreztük magunkat, rengeteg képet készítettünk, de azért szépnek nem mondanám. Vicces volt, az egyik részen fel kellett venni ilyen biztonsági sapkát (jó, fogalmam sincs, annak mi a neve, de így csak még viccesebb lett az egész). Szóval tényleg izgalmas volt. Utána még SB-ben beültünk egyet kávézni, este pedig az utolsó kedd esti teázásunk volt a brazilokkal. Január óta minden kedden este együtt teáztunk/kávéztunk, nagyon jó volt egy kicsit ilyenkor beszélgetni, egyszer filmet is néztünk. Nagyon meglepett, azt mondták, hogy milyen saarlandi németet beszélek. :D Hát, nem tudom, sok viszonyítási alapom nincs, de én örültem neki. J
A szerda, vagyis a tegnap nagyon rohanós nap volt. Reggel korán keltem, még össze kellett pakolnom, aztán bementem a városba vásárolni még ezt-azt, utána vissza. Nananko nagyon aranyos volt, még korábban megbeszéltük, hogy délután kicsit beszélgetünk még, főztem is tejberizst hozzá, amiről ő nem tudott, és mire hazaértem a városból, már ebéddel fogadott, amit ő főzött nekem. Volt igazi japán leves (amit pálcikával ettünk, elég nehezen ment nekem, de azért sikerült), és utána indiai étel. Nagyon finom volt.
A délután hátralevő részét takarítással töltöttem, mert ha nem tiszta a szoba, akkor ők takarítják ki utánam, nekem meg nem adják vissza a pénzt (60 €), amit még májusban(!) ki kellett fizetni. Szóval a motiváció megvolt. Eléggé elfáradtam, de azért nyílván nem hagytam ki az utolsó Heimbart, hiszen ez volt az igazi Abschiedspartym. Pont ott volt Nanakonál Miyuki, és együtt mentünk a Waldhausba, ahol elő-buli volt. Ott volt Gosia, Tatiana és Nicholas is, és nagyon aranyosak voltak, mert felajánlották, hogy ma kivisznek kocsival az állomásra, vállalva a koránkelést! J Nagyon örültem neki. Eredetileg úgy volt, hogy a brazilok jönnek segíteni, de hát azért így jobb volt, hogy nem kellett buszozni.
A buli nagyon jól sikerült, a Wohnheim D-ben benéztem Vikihez, iszogattunk egy kicsit (v.mi nagyon jó kis spanyol likőrt), aztán smink és irány a Heimbar. :D Jó volt a buli, a szokásos zene a szokásos arcokkal. Eredetileg nem terveztem, hogy sokáig maradok, mégiscsak másnak 6-kor kell kelnem, de aztán végül fél ötre sikerült hazakeverednem. :D Hát igen, kicsit szomorú volt a dolog, meg mindenkivel elég sokáig ölelgettük egymást.
Ma reggel aztán jött a Hausmeister, szuper-tisztának találta a szobámat, :D, aztán megkapta a kulcsot. Jöttek Tatianáék, olyan kedves volt tőlük! Nanakótól is elköszöntem, aztán irány az állomás. Hulla fáradt voltam, nah meg a sok cucc, úgyhogy nagyon értékeltem a segítséget. Most pedig megyek haza, már csak pár óra…
