Tudom, azt írtam, vége a blogomnak, de ezt még el kell mesélnem. Mert hát ugye a történet itt még nem ért véget!

Múlt héten (április 15) találkoztam Nanakóval és Miyukival! :) Igen, itt, Budapesten!!!! Pár nappal korábban MSN-eztem Miyukival, és írta, hogy v.hova még el akar utazni, amíg itt van. Aztán jött az ötlet, hogy akkor ez legyen Magyarország. Pár nappal később már itt is volt, és akkor persze jött Nanako is. :) Nagyon örültem nekik! Persze elmentünk és ettünk jó kis magyar kajákat, és teljesen el voltak ájulva a Dunától, a vártól, parlamenttől... :) Nagyon jó volt kicsit nosztalgiázni. Ki tudja, lehet, hogy megyek majd egyszer én is Japánba. :)

 Sokan kérdezték már, hogy milyen az élet Németországban, mennyivel jobban élnek, mint mi, úgyhogy most erről foglalom össze a véleményem, fél év tapasztalata alapján, amihez azért hozzátenném, hogy azért főleg mindenféle nemzetiségű emberrel töltöttem az időt, akik közt akadtak németek is, de azért nem voltak többségben.

Igaz, hogy anyagilag valamennyire könnyebben élnek ott az emberek, mint mi, de azért messze nem annyival, mint azt mi itthonról gondoljuk. Ugyanúgy kell ott is dolgozniuk az embereknek, van munkanélküliség és mindenki igyekszik spórolni. Ott is van mindenféle ember, gazdag és szegény egyaránt, vannak hajléktalanok és alkoholisták, van verekedés és bűnözés.

De a mindennapokat nem igazán ezek a kérdések töltik ki, hanem ugyanúgy ,mint nálunk, sokkal inkább (egyetemista körökben) a ki-kivel hol mit csinált (vagyis ment a pletykálás rendesen), a bulik szervezése, a fényképek cserélése, azért az egyetem és a tanulás is, és az örök téma: „hideg van!” (és sokat esett az eső is), és a már megint megfáztunk.

Tehát nem mondanám, hogy olyan hatalmas nagy különbség lenne a között, ahogy máshol élnek az emberek, és a között, ahogy mi élünk. Talán csak annyi, hogy ők nem gondolják, hogy kevesebbek lennének másoknál.

A témában az egyik legérdekesebb beszélgetésem Nanakóval volt, aki azt mesélte, hogy Japánban az emberek úgy gondolják, hogy ők túl sokat dolgoznak túl kevés pénzért, ellenben az európaiakkal. Az olaszoknál az északi és déli területek közötti ellentétekre panaszkodnak, a közbiztonság hiányára délen (a turistacsoportokat rendőrök kísérik); a brazilok mindig elkésnek mindenhonnan, mert a buszoknak nincs menetrendje, azok majd egyszer jönnek, a németek pedig arra panaszkodtak, hogy ők mennyire zárkózottak és nem barátkoznak (itt azért megjegyezném, hogy bár tényleg nem barátkoznak, de ha segítséget kértem, akkor mindenki hihetetlenül készséges volt).

Vagyis én úgy látom, hogy nincs olyan nagy különbség az országok között, talán a nyelvünk miatt mi kissé elszigeteltebbek vagyunk. Az emberek mindenhol lényegében ugyanolyanok, vagyis van mindenféle személyiség, nincs lényeges különbség a mindennapokban.

Ezt a vonaton írtam, hazafelé (febr. 26.).

A február elég felemásan telt. Már nagyon hiányoznak az otthoni dolgok, de ha meg arra gondolok, hogy már nem fogunk többet együtt lenni azokkal, akikkel egyébként szinte minden nap találkoztam, akkor az elég szomorú volt.

Lementek a vizsgák is, volt, ami elég könnyű volt, és volt olyan is, ahol csak néztünk nagyokat, hogy mégis mi köze van a kérdéseknek a tananyaghoz. A végére azért eléggé elfáradtam. Múlt héten szerdán kezdődtek az Abschiedsparty-k, az akkori heimbarral. Hát igen, ezek a bulik kicsit olyanok voltak, mint az egész február: tök jó, hogy még együtt vagyunk és együtt bulizunk, de azért mégiscsak búcsúbulik már. Pénteken volt az utolsó Klausurom, utána elmentünk a Garage-ba. Nagyon jó buli volt, sok emberrel, de hát volt ott is olyan, akitől el kellett búcsúzni. Terveztünk, hogy összehozunk még egy Stammgruppét (a kezdeti négyesünkkel), mert Pavel már szombaton utazott haza, de ez nem jött össze. Azért az jó, hogy október után már nagyon ritkán volt olyan, hogy mind a négyen egyszerre ott lettünk volna valahol, de pont utolsó előtti héten volt egy brazil buli, ahol ez mégis megtörtént! :D Szóval azért valamennyire elbúcsúztunk így is egymástól.

Most vasárnap Kölnbe mentünk, elég érdekes volt a szervezés, leginkább, mert nem volt megszervezve. Az egész még januárban kezdődött, amikor Vikivel ültünk Sebastian egyik igen érdekfeszítő óráján, és kitaláltuk, hogy február végén elmegyünk a kölni karneválra. El is kezdtük szervezni a dolgot, de aztán az valahogy útközben elakadt. Utána egy másik csaj is elkezdte szervezni, de ő sem jutott túl soká vele. Így aztán úgy állt a dolog, hogy megvolt a nap, amikor megyünk, a vonat adott volt, mert csak egy vonattal érdemes menni, de aztán hogy ki megy, és mikor hol találkozunk az már elég döcögősen alakult. A fő gond az volt, hogy a vonat vasárnap reggel 7-kor indult, de SB-ben a buszok csak 8-tól járnak, tehát maradt a taxi, amire aztán megint szervezkedni kellett, hogy lehetőleg minden kocsi tele legyen, aztán kérdés volt, hogy ki kivel és hol találkozik, szóval kellően bonyolult volt, de a végén mégiscsak sikerült mindenkinek odaérnie. Az út elég hosszú volt, négy és fél óra, nah de hát a karnevál!!! Egyébként megérte, a vonaton kifestettük magunkat, de már ott is találkoztunk mindenféle jelmezes emberrel. Hihetetlen látvány fogadott bennünket már az állomáson, mindenki beöltözve, nagyon színes kavalkád volt. A legviccesebb az  volt, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy ki igazi rendőr, és ki az, aki csak annak öltözött. :D

A csoport két részre szakadt elég hamar, volt egy olasz csoport, meg voltunk mi (Viki, Barbi,-magyarok Michail-grúz; Giovanni-olasz; Filip-bolgár), de így jobb volt, könnyebben lehetett mászkálni. Vasárnap volt a felvonulás, az iskolák és egyéb csoportok (pl. tánccsoport) vonultak fel, minden csoport v.milyen téma szerint beöltözve, és közben édességeket dobtak az embereknek. Hihetetlen mennyiségű cukorral tértünk haza. Mi olyan két órát maradtunk egy helyen, ahol vonultak előttünk (közben persze esett az eső, de ez kit érdekelt :D), aztán már nagyon megéheztünk, és már a csokikat sem tudtuk hova tenni, úgyhogy elmentünk inkább enni, egyébként kb. három órás lehetett, mire egy ponton átvonultak.

Hétfő nyugisan telt, lelkileg készültem a pakolásra, este Gosiáékkal moziba mentünk (Nem kellesz eléggét néztük meg), vicces film, csak időnként túl gyorsan beszéltek benne.

A szerda, vagyis a tegnap nagyon rohanós nap volt. Reggel korán keltem, még össze kellett pakolnom, aztán bementem a városba vásárolni még ezt-azt, utána vissza. Nananko nagyon aranyos volt, még korábban megbeszéltük, hogy délután kicsit beszélgetünk még, főztem is tejberizst hozzá, amiről ő nem tudott, és mire hazaértem a városból, már ebéddel fogadott, amit ő főzött nekem. Volt igazi japán leves (amit pálcikával ettünk, elég nehezen ment nekem, de azért sikerült), és utána indiai étel. Nagyon finom volt.

A délután hátralevő részét takarítással töltöttem, mert ha nem tiszta a szoba, akkor ők takarítják ki utánam, nekem meg nem adják vissza a pénzt (60 €), amit még májusban(!) ki kellett fizetni. Szóval a motiváció megvolt. Eléggé elfáradtam, de azért nyílván nem hagytam ki az utolsó Heimbart, hiszen ez volt az igazi Abschiedspartym. Pont ott volt Nanakonál Miyuki, és együtt mentünk a Waldhausba, ahol elő-buli volt. Ott volt Gosia, Tatiana és Nicholas is, és nagyon aranyosak voltak, mert felajánlották, hogy ma kivisznek kocsival az állomásra, vállalva a koránkelést! J Nagyon örültem neki. Eredetileg úgy volt, hogy a brazilok jönnek segíteni, de hát azért így jobb volt, hogy nem kellett buszozni.

A buli nagyon jól sikerült, a Wohnheim D-ben benéztem Vikihez, iszogattunk egy kicsit (v.mi nagyon jó kis spanyol likőrt), aztán smink és irány a Heimbar. :D Jó volt a buli, a szokásos zene a szokásos arcokkal. Eredetileg nem terveztem, hogy sokáig maradok, mégiscsak másnak 6-kor kell kelnem, de aztán végül fél ötre sikerült hazakeverednem. :D Hát igen, kicsit szomorú volt a dolog, meg mindenkivel elég sokáig ölelgettük egymást.

Ma reggel aztán jött a Hausmeister, szuper-tisztának találta a szobámat, :D, aztán megkapta a kulcsot. Jöttek Tatianáék, olyan kedves volt tőlük! Nanakótól is elköszöntem, aztán irány az állomás. Hulla fáradt voltam, nah meg a sok cucc, úgyhogy nagyon értékeltem a segítséget. Most pedig megyek haza, már csak pár óra…

Mostanában spanyolul tanulok leginkább (aprendo – tanulok), nagyon tetszik. :) Persze egész félévben lusta voltam, úgyhogy most van mit pótolnom, jövő héten meg ZH. :S Közben meg ugye más ZH, vizsga is lesz. (Itt csak két hét a v.időszak, nincsene szóbelik (kiv. amikor „szegény” erasmusosok kérik), mindenből egy időpont van, akkor kell menni és kész.) Tandemezek is elég sokat.

Múlt héten szombaton voltunk Bettinél palacsintázni, utána Garage-ba mentünk bulizni. Nem volt rossz, de annyira nem is ájultam el tőle. Szóval egynek elmegy, ahogy egyesek mondanák. :D Utána a buszon találkoztam pár ismerőssel, úgyhogy most nem volt olyan unalmas a visszaút.

Ja, és sikerült lángost sütnöm! :D Nagy munka volt végre élesztőt és tejfölt találni, de sikerült mindkettőt. Úgyhogy megsütöttem. :D Itt volt Miyuki (egy japán jogász lány, együtt tanultunk) és Nanako is, úgyhogy együtt ettük meg. Először csak néztek nagyot, hogy az meg micsoda, meg kellett mutatnom, hogy fokhagymával, tejföllel és sajttal a legfinomabb. :D Legalábbis nekem az a kedvencem, meg most már így nekik is. :D

Most volt Norbi szülinapja, azért sajnálom, hogy nem lehettem otthon. Öregszik a drága. :D

Ma végre megcsinálták a falat, vagyis betömték a lyukakat, gondolom majd jövő héten jön majd festeni is. Most megint nagyon büdös van.

Ma voltam a városban, megint elköltöttem elég sok pénzt, vettem ruhákat, és vonatjegyet, hazafelé. 26-án megyek. Vicces volt, kérdeztem, hogy mennyibe kerül, ha Győrig veszem, és mennyibe, ha Bécsig; és olcsóbb, ha Győrig veszem!!! (Mert akkor speciális Magyarország-kedvezmény csomaggal mehetek – Europaspezial:Ungarn). Lehet, hogy ha mondjuk Bukarestig kértem volna, akkor még olcsóbb lenne. :D

Tegnap reggel jött a gondnok, es közölte, hogy min. 10 napig ott lesz az a 3 ronda lyuk a falon, mert csötöres volt, allt a viz a pinceben, es persze nalunk volt (11. emelet) a hiba, ugyhogy az egesz koli vegigazott alattunk... Szoval egy darabig meg marad a pinceszag.

Miota ezt alkotta nalunk, a konyhai csapbol nem folyt a viz, hanem oldalra spriccelt. Ezt meg tegnap leirtam a hiba-bejelentö lapjara, es olyan lelkes volt, hogy emiatt (viz-problama) meg reggel NEGYED 7-kor ott volt nalunk, hogy mi a baj... :( Aztan mivel ez nem egy nagy veszhelyzet, nem csinalta meg akkor, csak 10 körül (mert ma nem volt oram es sokaig alhattam... volna). Hurra. Azota normalisan folyik a viz, csak epp tisztanak nem neveznem, tele van apro fekete valamikkel, pedig mar folyattam eleget, hatha kitisztul. Nem fogok megint szolni, elegem van, a fürdöben meg jo a viz.

Miutan felkeltem ma, vegre nekilattam tanulni (a tetön a TV-szobaban, mert ugye nalunk büdös van). Közben neztem, hogy van net, ugyhogy remeltem hogy ma sem lesz gond 6-kor a tergyfelvetellel, ahogy tegnap sem volt. Aztan negyed 6-kor jött egy srac, hogy nincs net. :( Remeltem, hogy gyorsan lesz megint, mert gyakran nincs 10-15 percig, aztan utana meg igen, de mivel felkor sem volt meg net, befuthattam az egyetemre, remelve, hogy itt lesz.

5:50-kor mar itt is voltam a gepnel, kb. rekord idö, es mig kapcsoltam be, kerdeztem egy sractol, hogy van-e net. "Van, de nem mindegyik gepnel." Szerencsem volt, ennel müködött es sikerült is minden oramat felvennem. Vegre v.mi jo is törtent.

Este elvileg Heimbarba megyünk, remelem nem fog megint v.mi peches dolog törtenni velem.

Most értem haza, és meglepve vettem tudomásul, hogy duplára van zárva az ajtó, de gondoltam Nanako volt még álmos reggel, ezért zárta be így. Aztán fura szagot éreztem (penész), majd ránéztem a falra, ami mögött a kémény fut, és lám: a fal nagyobb része helyén csak lyuk tátong… Mögötte meg a kémény… :O Nyilván a gondnok járt erre, de azért egy üzenetet hagyhatott volna, hogy mondjuk holnap jön és rendbe teszi… Bár gondolom a "holnap" elég idealista gondolat. Nekem mondjuk nem tűnt fel eddig, hogy bármi gond lett volna a kéménnyel.