A szállás elfoglalásával akadt némi gond. A papíron csak a név állt, és hogy melyik épület, mikor van beköltözés; ill. a kollégium címe. A kollégiumban azonban nem találtunk senkit, a telefont nem vették fel, csak a gondnok, aki mondta, hogy várjuk meg, fél órán belül idejön. Nem ért ide, úgyhogy elmentünk apuval az egyetemre, ekkor gyanús volt, hogy talán ott van az a bizonyos épület, közben persze vége felé közeledett az ügyfélfogadási idő. Már itt keresgéltem az irodát, amit persze senki nem tudott megmondani, hogy hol van, amikor anyu hívott, hogy megérkezett a gondnok, menjünk vissza. A gondnok persze visszhívott, de sokat nem tudott segíteni, mint csak neki többszöri próbálkozásra felvették végre a telefont, és még kulcsot is adott volna a szobához, ha az nem lett volna a másik irodában. Úgyhogy visszamentünk az egyetemre, ahol már félfogadási időn kívül voltam (amiért itt nagyon harapnak), de azért végül csak odaadtak pár papírt, amit át kellett vinnem a másik épületbe aláíratni és mégegy papírral megtoldani, hogy utána megkaphassam végre a kulcsokat. (Azért azt megnéztem volna, ahogy egyesek nagy bőröndökkel felszambáznak a 4. emeletre, majd le és át a másik épületbe, hogy utána visszamehessenek, és mindezt csak azért, hogy megkaparinthassák végre a kulcsokat), de mivel anyuék mentek volna már tovább, és a nő is rendes volt, sikerült megkapnom a kulcsomat, mert ugyebár fogadási időn kívül voltam már, és még másfél órát kellett volna várnom a másik iroda kinyitására. Úgyhogy visszajöttünk a koleszba, lepakoltunk, aztán vissza az egyetemre, ahol anyuék elköszöntek.
Utána megkerestem az irodát, aláírtam, és minden papírt fogtam, ki tudja épp kinek mi kell, hogy visszamásszak a másik irodába. Ott volt egy kis sor, úgyhogy leültem, és egy mellettem ülő sráccal elkezdtem beszélgetni, aki nagy rutinos volt, ő már egy héttel előttem átesett az első napján (és még mindig papírokkal rohangált…), aztán amikor megmondtam, hogy magyar vagyok, ő megmondta a nevem. Nah igen, korábban e-maileztem egy lengyel és egy cseh sráccal, és ő pont a cseh volt. Úgyhogy az ügyintéző néni után, aki adott egy szép listát arról, hogy mi után mit kell majd csinálnom és hova kell mennem, bevitt kocsival a városba, és segített bérletet venni (mert az idegenforgalmis néni szerint „dort werden Sie ein großes „S” sehen”-ből a nagy „S” azért elég picike volt), és a diákigazolványt is befizettem. Utána visszahozott a koliba, majd egy tea után távozott, hívta a lengyel srác internetet szerelni. J
Vettem ekkor, úgy 5 óra tájban egy nagy levegőt, és elkezdtem kitakarítani, Pont végeztem, amikor megjelent Nanako, a japán lakótársam, és vele két japán lány, hogy akkor menjünk boltba, Legalább azt is megtaláltam a közelben, van mellette a pékség, egy hentes és egy zöldséges is, de azért jó ott az a kis Plus is. Utána visszajöttem (közben újabb japán csajszit szedtünk össze, és kifejezetten óriásnak éreztem magam), és elkezdtem kipakolni. Közben v.mi ennivalót is főztem (nah jó, zacskóskaja nem nagy kunszt), és küzdöttem egy sort az MSN-nel, mert van net, de az MSN nem mindig működik. Fűtés nincs, hideg van, majd holnap megkérdezem a gondnokot (akihez reggel 9-re le kell mennem, v.mi papírokat elintézni, és ő csak napi fél órát van itt, meg gondolom ha néhány külföldi diák idehívja, és ő nem továbbküldi őket az „Auslandsamt”-ba, hanem itt-tartattja). Az ágyneműm két lepedőből, egy párnahuzatból áll, paplanhuzatot elfelejtettek mellékelni, még jó, hogy hoztam otthonról.
De egyébként jó a koli, 11. emeleten vagyok, azaz a legfelső szinten, egyedül vagyok a szobában, két szobához van egy fürdő és egy konyha. A bojler kicsi, 5 perc alatt elfogy a melegvíz, de legalább gyorsan felmelegíti, van hűtő és tűzhely is.
